A BÓNÉ NEMZETSÉG

                 Herman Ottó: A magyar halászat könyve (részletek)

71. oldaltól:

A „kece” háló, vagy „bóné háló”:  - a kereső, vagy másképp a húzóhalászat, az egyedül dolgozó kishalász eszköze volt.        A hálót a csónakhoz kötve a vízfolyással egyező irányba, tehát lefelé húzta végig a fenéken. A fenékjáró halak, - a Tiszában főleg a kecsege - a folyófenéken a vízfolyással szembenjárnak, vagy lecövekelve pihennek és a kecével kihalászhatók.

Hosszú kece:  - a vége felé szűkülő, zsák alakú háló, amelynek a száját két darab, hegyes-szögben összeerősített  „bóné fára" volt kötve, merevítve.  A zsák szájának az alsó részére kilenc darab átfúrt és zsinegre fűzött ló lábszárcsont volt erősítve. A csontok közzé „turbuk" súlyok, vagy „bóné-kövek" voltak erősítve. A háló nem akadt el, mert a lazán felfűzött csontok a fenéken gurultak.

405. oldal:  - a hosszú-kecének van bóné fája, bóné köve, bóné pántja, vas ina, turbuk vasa, farkallója, tartó-kötele.

774. oldal:  - sok helyen a kece hálót egyszerűen  „bónénak" nevezik. Bóné fa  (Köröstarcsa):  - a hosszú kece és a kusza kece fája.  Másik neve a „kakasülő”.

Bóné kő:  - az amely a hosszú - és a kusza kece fájának az aljára a  bóné-

                pánttal van felerősítve.

Bóné pánt:  - az a vas, amely a bóné követ tartja.

" Bóné" (Szolnok):  - a hosszú kecével és fenék-horoggal járó kishalász neve

 76. oldal:  - Börvely falu (Ecsedi láp.) csíkászó helye a "Bóné lápja". 

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat