A BÓNÉ NEMZETSÉG

Boné de Fülpös család nemeslevelének fordítása.

A Boné de Fülpös családból Bóné István 1696. november 13-án Wien-ben (Bécsben) keltezett megerősítő nemeslevelének fordítása, - a Boné família Fülpösi és Gárdonyi ágának 1970. február 17-én még birtokában levő, nagy­méretű fatokban őrzött, függő pecséttel ellátott eredeti oklevélről.

Nemeslevél

(Wien.  1696. november 13. keltezéssel.)

Mi LIPÓT, Isten kegyelméből és kegyéből kijelölt Római Császár (imperátor), mindig felséges (semper Augustus), Németország és Magyarország (Hungária), Csehország, Dalmátia, Slavónia, Ráma, Serbia, Gallicia, Lodoméria, Kumánia, Bulgária, stb. királya, - Ausztria főhercege, - Luxemburg, Alsó- és Felső-Szilézia, Wirthemberg, Thekea hercege, - Svévia fejedelme, - Habsburg, Tirol, Ferretus, Kyburgus és Goritia, Landgravius, Alsatia, Marchió, Sacrus grófja, -a Római Impérium, Anasum, Burgvuía és mindkét Lusátia grófja, - ura Marchia Slavónica, Naones és Salina kikötőjének, stb. a jelenlévők aláírásával megerő­sítve emlékezetül adjuk az egyetemességnek , hogy Mi most nem csekély hűsé-gű és alázatos és ezért hívünknek kérésére, midőn a valóban kipróbált és bizo­nyított hűségesség és hűségi érdemektől buzgó   BONÉ   ISTVÁN, -aki maga az elsőnek mondott Szent Király koronájának, nem különben a Mi felsé­günknek a hely és idő viszontagságaiban az alkalom megkívánta hűséget állha­tatosán tanúsította és gondot fordított arra a múltban  és a hűségben és állhatatos­ságban egyenlő buzgólkodással mutatta be magát és (annak) bizonyságát tette. Midőn tehát ezért királyi kegyességünkből és bőkezűségünkből azért, mert irán­tunk és a keresztény közösségnek (Respublica) jó érdemeket gyakorolt (szer­zett) a vitézségben és a műveltségben és hogy azok Magyarország elöbbeni Is­tenes királyainak egykori példáját, kétségtelenül vitézségét követve és emlékük­nek nagyobbítására buzdítanak szokás szerint kinyilvánítjuk.

Ezért tehát Boné   Istvánt és általa feleségét Ko v á c s másképpen
Szabó   Katalint, fiait Ádámot és Pált, lányát Erzsébetet,
nem kevésbé Borbély I m r é t, az ő vejét (affinen) és annak fiait Imrét
és Ábrahámot királyi hatalmunk tetszéséből és különleges kegyéből újból a mi figyelemre méltó Hungáriánk, a Partium és ugyancsak kapcsolt

részek nemeseinek gyüJékezetébe, a régi, valódi és kétségtelen számába a beso-rolandóknak és hozzá számítandóknak kijelentjük.

Megengedjük, hogy a megjelöltek (felsoroltak) a mi kétségtelen ismeretünk­ből, szabad elhatározásunkból ő-maguk ezáltal a későbbi jövőre és minden idők­re, örökké mindazokkal a tiszteletre méltókkal, kegyeltekkel, kiváltságosokkal, jog-ismerőkkel, kiválasztottakkal és sérthetetlenekkel, akikkel Magyarország többi, valódi, régi és kétségtelenül nemesei ahogyan a jogilag szabad és a régi szokások szerint örvendeztek és éltek vele.     Örvendjenek, hogy használhatják, egészségben örvendezhessenek az örökösök és mindkét ág utódai valamennyien birhassák.

Annak okáért a Mi kegyes tanúsításunkkal és kegyelmességünkkel az aján­dékozás bizonyságául a nemesség valódi és kétségbevonhatatlan jelvényét a címert (arma) a nemesség jelvényét, - magától értetődően elsősorban első­sorban (kiemelkedően) az égszínkék katonai pajzsot, melynek aísó közepét zöld halom foglalja el, amelyen áldozatkész kiterjesztett szárnyú természetes /színű) pelikán saját fészkében ülve, csőrével felhasítja saját mellét és innen csörgede­ző saját vérévei megosztottan táplálja követelődző fíókáit.        A pajzsba beérő felnyitott rostélyú katonai sisak koronával (királyi dísszel) és másik ugyanúgy a saját vérével, fészkén, követelődző fíókáit etető pelikán, - minden az alsóval azonos.   Felülről díszítve pedig a sisak-koronából foszladékokkal és szalagok­kal arany és kék-ég színű, illetve ragyogó fehér (ezüst) és vörös színű, a pajzs szélén nyugodtan szétömölve a pajzsot magát illően (decenter) éa finoman dí­szítve (exornantibus).       Ettől kezdve mindezeket kezdetben nem különben a fejben a mi gondos betűfestőink kézzel, saját művészetükkel, saját eredeti szí­nükkel pontosan lefestették, hogy a szemlélő számára tisztán, feltűnően látas-sanak. így tehát Boné Istvánnak és általa a fentebb név szerint meghatározott személyeknek és az ő örököseiknek és utódaiknak mindkét ágon egyetemesen kegyből adva adományoztuk és átadtuk.

Kinyilatkoztatott és biztos tudásunkból és szabad elhatározásunkból elren­
deljük, hogy ő magának azon módon, jövő és következő utódaiknak minden
időre ugyanazt a címert, nem különben a nemesség jelvényeit a Mi Magyar
Királyságunk és Partium és a hozzá kapcsolt részek nemességének és jogis­
merőinek, a szabadság kiváltságosainak, a kiváltságosoknak és a sérthetetle-
Neknek, akikkel együtt a természetes és régi szokásaikkal élve voltak és ör­
vendeztek, használják és örvendezzenek és ettől kezdve a későbbiekben, bi­
zonyosságban, viadaltól, mesterkedéstőí, mindenkitől háboríthatatíanul él­
vezzék a jelvényekkel, amelyekkel a szabad katonai seregekben, valamint a nemesi seregekben szabadon nemcsak jelvényekkel, pajzstaka-

rós, foszladékos pajzsokkal, pecsétgyűrűkkel, zászlócskákkal, a nemzetségei­vel és a nemekkel általánosságban és bármely igaz ügy és hadjárat viselésével, érdemes, igaz, régi és tiszteletre méltó nemesi címével, amelyekkel ők meg­különböztettek mindenkitől, s bármelyikük helyzete, állása, tisztelete, állapota, hivatali méltósága, emberi kiválósága megmutatkozik és azt kívánj uk,hogy a felsoroltak mondassanak, megneveztessenek, bírhassanak és megfontoltassa-nak, hogy viseljék, hordják és azok akik használják élvezhessék és örüljenek neki és egészségben legyenek az örökösök és az ő utódaik, ágbeliek erre egy­formán képesek legyenek, - akadálytalanul (késedelem nélkül) adjuk és meg­engedjük az érzések erejével (átérezve).        Ezeknek az emlékezetére, örök megerősítésére, jelen kiváltságos iratunkat a Mi nagyobb Titkos pecsétünk­kei, amellyel Magyarország Királya élni szokott, felfüggesztve láttuk el.

Elrendeltük, hogy a közösség Boné Istvánnak és általa a fentnevezett sze­mélyekbek, az ő örökősseinek és utódaiknak mindkét ágon egyformán Isten kegyelmének jótéteményéből az ezután születőknek adassék és engedélyez­tessék.

Kelt a keze által a Mi hűséges és szeretett főtisztelendő Matyasovszki László nyitrai püspökünknek helyben és az Ő megbízásával a Mi titkársá­gunk legfelsőbb és örök vezetőjének, valamint Mgyarország Udvari Kancel­láriája által Ausztria tartományának VTENA városában, -   tizenharmadik napján november hónapnak az Úr Ezerhatszázkilencvenhatodik esztendejé­ben, a Mi Római (birodalmi) uralkodásunk harminckilencedik, Magyarorszá­gi uralkodásunk negyvenkettedik, Csehországiéban pedig negyvenedik évé­ben, Chrisztusban legtisztelendőbb és legtiszteletreméltóbb intéző atyákkal:

Leopoldus, a Római Szent Egyház ílíiriai Sz. Hijeronimus címével (ellátott) bíboros elöljáróval. Kolonich Esztergomi metropolitával.

íráter Paulus Széchenyi Kalocsa és Báta kánonjogilag egyesített egyházme­gyék érsekével.

György Fenyvessl Egri, - István Zelitscienich Zágrábbi, - fentnevezett László Mattyasovszki  Nyitrainak mondott, - a kiváló keresztény Au8gusztus Szászország választott hercegének Győri, - fráter Augusztinus Benkovich Váradi, - András Illyés    választott Erdélyi, - fráter Paulus Széchenyi Veszprémi adminisztrátor. 

Mihály Duorni Kovich jelölt Váci, - István Telekessy kijelölt Csanádi, -Mátyás Radonai kijelölt Pécsi (ötegyházi) - Ferenc Jány Pármai, -Godefrino Kapaun kijelölt Samandrai - István Dolny   Noviensi, -Andreas Matupek kijelölt Corbaviai, - Pál Balassa kijelölt Roznyói, -Ferdinánd Rumell választott Tinini, - János Babitz Scardonai, -fráter Miklós Plumbes Boszniai,   -   Sebestyén Glauenich Segni és Mocíruszi püspök..

Valamennyien Isten kegyelméből kormányozzák az Egyházukat.

Továbbá az iiíustris spectabiíis és magnificus Pál Eszterházy de Galátha  a Római Szent Birodalom hercege, arany-sarkantyús vitéz, a Mi Magyar Király­ságunk kinevezett nádora   (palatínusa).

István de Csák, Szepes-fÖld örökös grófja, a mi Birodalmunk kúriájának bírája.

Ádám de Batthányi, Németújvár örökös grófja,   Magyar Királyságunkkal társított Dalmátia, Horvátország és Slavónia   bánja.

gróf György Erdödy de Monyorókerék, királyi pincemester. Ferenc Kéry de Ipolykér,   fő-lovászmester.

Kristóf Erdődi de Monyorókerék, fő-asztalnok. gróf Márk Czobor de Czoborszentmihály, fő-ajtónálló.

gróf Miklós de Pálffy de Erdőd, fő-szállásmester, gróf Ferenc Batthány, Németújvár ura, fő-pincemester.

gróf Mihály Eszterházy de Galántha,   az országgyűlés elnöke. gróf Miklós Pálffy de Erdőd, Pozsony grófja.

Továbbá a Mi Királyi Kúriánk hivatalnokai Magyarországon. A Mi Királyságunk vármegyei követei, - jövevények, - tisztségviselők, -beosztottak

LEOPOLDUS s.k.

Ladislaus Mattyasovszky nyitrai püspök s.k. Paulus Mednyánszky s.k 

Az Úrnak Ezerhatszázkilencvenhetedik esztendejében március ötödik nap­ján Pápa városban nemes Veszprém vármegye gyűlésében.       Jelenlévők Őfelsége   Lipót által kiadott nemeslevelet kihirdették ünnepélyesen és nyilvánosságra hozták. Senkitől ellentmondásban nem részesítvén általam kiállítatott.

Dániel Tholnay,   Veszprém vármegye jegyzője s.k.

(záradék és még 10 aláírás az 1793. VI. 15-i másolaton)

Gondolatok

A nemeslevélből kitűnik, hogy a XVII. században még milyen korlát­lan hatalom volt a király és az őt kiszolgáló nemesek, földbirtokosok kezében. Voltak akik a hatalommal visszaéltek és ott a köznép élete alig különbözött a rabszolgaságtól.    Nemcsak kizsákmányolták, hanem emberségében is meg­gyalázták őket.      Idegeneket telepítettek a magyarság közzé, akik lenézték a magyarokat, magukat különbnek tartották és szinte bezárkóztak a falvaikban. Erre még az én életemben is volt példa.        Soroksár és Vecsés német (sváb) lakossága csak az „átkosban" nyílt meg a magyarok felé, mert az egymás kö­zötti házasságokból degenerált utódok születtek.

Amikor a köznépből kiemelkedett egyén nemességet szerzett, - Ő még
nem, de későbbi utóda látva a vér-rokonság nyomorult életét, a nemesek vi­
selkedését, - megundorodott társaitól.             Aki komolyan vette a Bibliát, a
Krisztusi szeretet tanításait és emberszámban vette a jobbágyait, előbb-utóbb
szembe került a társaival.       Így járt Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc, az
1848. év fíatal magyar nemesei, - akik átérezték a nép nyomorúságát és fellá­-
zadtak az elnyomók ellen.   Boné István is csatlakozott a Rákóczi szabadság- harchoz, - annak bukása után évekig bujdosott és csak az amnesztia után tért haza családjához.      Utódai a nemeslevél mellett a lánc-ingét, kardját erek-lyeként őrizték.      A háborúban, vagy Rákosiék idején mindegyik eltűnt.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat