Boné de Fülpös család nemeslevelének fordítása.
A Boné de Fülpös családból Bóné István 1696. november 13-án Wien-ben (Bécsben) keltezett megerősítő nemeslevelének fordítása, - a Boné família Fülpösi és Gárdonyi ágának 1970. február 17-én még birtokában levő, nagyméretű fatokban őrzött, függő pecséttel ellátott eredeti oklevélről.
(Wien. 1696. november 13. keltezéssel.)
Mi LIPÓT, Isten kegyelméből és kegyéből kijelölt Római Császár (imperátor), mindig felséges (semper Augustus), Németország és Magyarország (Hungária), Csehország, Dalmátia, Slavónia, Ráma, Serbia, Gallicia, Lodoméria, Kumánia, Bulgária, stb. királya, - Ausztria főhercege, - Luxemburg, Alsó- és Felső-Szilézia, Wirthemberg, Thekea hercege, - Svévia fejedelme, - Habsburg, Tirol, Ferretus, Kyburgus és Goritia, Landgravius, Alsatia, Marchió, Sacrus grófja, -a Római Impérium, Anasum, Burgvuía és mindkét Lusátia grófja, - ura Marchia Slavónica, Naones és Salina kikötőjének, stb. a jelenlévők aláírásával megerősítve emlékezetül adjuk az egyetemességnek , hogy Mi most nem csekély hűsé-gű és alázatos és ezért hívünknek kérésére, midőn a valóban kipróbált és bizonyított hűségesség és hűségi érdemektől buzgó BONÉ ISTVÁN, -aki maga az elsőnek mondott Szent Király koronájának, nem különben a Mi felségünknek a hely és idő viszontagságaiban az alkalom megkívánta hűséget állhatatosán tanúsította és gondot fordított arra a múltban és a hűségben és állhatatosságban egyenlő buzgólkodással mutatta be magát és (annak) bizonyságát tette. Midőn tehát ezért királyi kegyességünkből és bőkezűségünkből azért, mert irántunk és a keresztény közösségnek (Respublica) jó érdemeket gyakorolt (szerzett) a vitézségben és a műveltségben és hogy azok Magyarország elöbbeni Istenes királyainak egykori példáját, kétségtelenül vitézségét követve és emléküknek nagyobbítására buzdítanak szokás szerint kinyilvánítjuk.
Ezért tehát Boné Istvánt és általa feleségét Ko v á c s másképpen
Szabó Katalint, fiait Ádámot és Pált, lányát Erzsébetet,
nem kevésbé Borbély I m r é t, az ő vejét (affinen) és annak fiait Imrét
és Ábrahámot királyi hatalmunk tetszéséből és különleges kegyéből újból a mi figyelemre méltó Hungáriánk, a Partium és ugyancsak kapcsolt
részek nemeseinek gyüJékezetébe, a régi, valódi és kétségtelen számába a beso-rolandóknak és hozzá számítandóknak kijelentjük.
Megengedjük, hogy a megjelöltek (felsoroltak) a mi kétségtelen ismeretünkből, szabad elhatározásunkból ő-maguk ezáltal a későbbi jövőre és minden időkre, örökké mindazokkal a tiszteletre méltókkal, kegyeltekkel, kiváltságosokkal, jog-ismerőkkel, kiválasztottakkal és sérthetetlenekkel, akikkel Magyarország többi, valódi, régi és kétségtelenül nemesei ahogyan a jogilag szabad és a régi szokások szerint örvendeztek és éltek vele. Örvendjenek, hogy használhatják, egészségben örvendezhessenek az örökösök és mindkét ág utódai valamennyien birhassák.
Annak okáért a Mi kegyes tanúsításunkkal és kegyelmességünkkel az ajándékozás bizonyságául a nemesség valódi és kétségbevonhatatlan jelvényét a címert (arma) a nemesség jelvényét, - magától értetődően elsősorban elsősorban (kiemelkedően) az égszínkék katonai pajzsot, melynek aísó közepét zöld halom foglalja el, amelyen áldozatkész kiterjesztett szárnyú természetes /színű) pelikán saját fészkében ülve, csőrével felhasítja saját mellét és innen csörgedező saját vérévei megosztottan táplálja követelődző fíókáit. A pajzsba beérő felnyitott rostélyú katonai sisak koronával (királyi dísszel) és másik ugyanúgy a saját vérével, fészkén, követelődző fíókáit etető pelikán, - minden az alsóval azonos. Felülről díszítve pedig a sisak-koronából foszladékokkal és szalagokkal arany és kék-ég színű, illetve ragyogó fehér (ezüst) és vörös színű, a pajzs szélén nyugodtan szétömölve a pajzsot magát illően (decenter) éa finoman díszítve (exornantibus). Ettől kezdve mindezeket kezdetben nem különben a fejben a mi gondos betűfestőink kézzel, saját művészetükkel, saját eredeti színükkel pontosan lefestették, hogy a szemlélő számára tisztán, feltűnően látas-sanak. így tehát Boné Istvánnak és általa a fentebb név szerint meghatározott személyeknek és az ő örököseiknek és utódaiknak mindkét ágon egyetemesen kegyből adva adományoztuk és átadtuk.
Kinyilatkoztatott és biztos tudásunkból és szabad elhatározásunkból elren
deljük, hogy ő magának azon módon, jövő és következő utódaiknak minden
időre ugyanazt a címert, nem különben a nemesség jelvényeit a Mi Magyar
Királyságunk és Partium és a hozzá kapcsolt részek nemességének és jogis
merőinek, a szabadság kiváltságosainak, a kiváltságosoknak és a sérthetetle-
Neknek, akikkel együtt a természetes és régi szokásaikkal élve voltak és ör
vendeztek, használják és örvendezzenek és ettől kezdve a későbbiekben, bi
zonyosságban, viadaltól, mesterkedéstőí, mindenkitől háboríthatatíanul él
vezzék a jelvényekkel, amelyekkel a szabad katonai seregekben, valamint a nemesi seregekben szabadon nemcsak jelvényekkel, pajzstaka-
rós, foszladékos pajzsokkal, pecsétgyűrűkkel, zászlócskákkal, a nemzetségeivel és a nemekkel általánosságban és bármely igaz ügy és hadjárat viselésével, érdemes, igaz, régi és tiszteletre méltó nemesi címével, amelyekkel ők megkülönböztettek mindenkitől, s bármelyikük helyzete, állása, tisztelete, állapota, hivatali méltósága, emberi kiválósága megmutatkozik és azt kívánj uk,hogy a felsoroltak mondassanak, megneveztessenek, bírhassanak és megfontoltassa-nak, hogy viseljék, hordják és azok akik használják élvezhessék és örüljenek neki és egészségben legyenek az örökösök és az ő utódaik, ágbeliek erre egyformán képesek legyenek, - akadálytalanul (késedelem nélkül) adjuk és megengedjük az érzések erejével (átérezve). Ezeknek az emlékezetére, örök megerősítésére, jelen kiváltságos iratunkat a Mi nagyobb Titkos pecsétünkkei, amellyel Magyarország Királya élni szokott, felfüggesztve láttuk el.
Elrendeltük, hogy a közösség Boné Istvánnak és általa a fentnevezett személyekbek, az ő örökősseinek és utódaiknak mindkét ágon egyformán Isten kegyelmének jótéteményéből az ezután születőknek adassék és engedélyeztessék.
Kelt a keze által a Mi hűséges és szeretett főtisztelendő Matyasovszki László nyitrai püspökünknek helyben és az Ő megbízásával a Mi titkárságunk legfelsőbb és örök vezetőjének, valamint Mgyarország Udvari Kancelláriája által Ausztria tartományának VTENA városában, - tizenharmadik napján november hónapnak az Úr Ezerhatszázkilencvenhatodik esztendejében, a Mi Római (birodalmi) uralkodásunk harminckilencedik, Magyarországi uralkodásunk negyvenkettedik, Csehországiéban pedig negyvenedik évében, Chrisztusban legtisztelendőbb és legtiszteletreméltóbb intéző atyákkal:
Leopoldus, a Római Szent Egyház ílíiriai Sz. Hijeronimus címével (ellátott) bíboros elöljáróval. Kolonich Esztergomi metropolitával.
íráter Paulus Széchenyi Kalocsa és Báta kánonjogilag egyesített egyházmegyék érsekével.
György Fenyvessl Egri, - István Zelitscienich Zágrábbi, - fentnevezett László Mattyasovszki Nyitrainak mondott, - a kiváló keresztény Au8gusztus Szászország választott hercegének Győri, - fráter Augusztinus Benkovich Váradi, - András Illyés választott Erdélyi, - fráter Paulus Széchenyi Veszprémi adminisztrátor.
Mihály Duorni Kovich jelölt Váci, - István Telekessy kijelölt Csanádi, -Mátyás Radonai kijelölt Pécsi (ötegyházi) - Ferenc Jány Pármai, -Godefrino Kapaun kijelölt Samandrai - István Dolny Noviensi, -Andreas Matupek kijelölt Corbaviai, - Pál Balassa kijelölt Roznyói, -Ferdinánd Rumell választott Tinini, - János Babitz Scardonai, -fráter Miklós Plumbes Boszniai, - Sebestyén Glauenich Segni és Mocíruszi püspök..
Valamennyien Isten kegyelméből kormányozzák az Egyházukat.
Továbbá az iiíustris spectabiíis és magnificus Pál Eszterházy de Galátha a Római Szent Birodalom hercege, arany-sarkantyús vitéz, a Mi Magyar Királyságunk kinevezett nádora (palatínusa).
István de Csák, Szepes-fÖld örökös grófja, a mi Birodalmunk kúriájának bírája.
Ádám de Batthányi, Németújvár örökös grófja, Magyar Királyságunkkal társított Dalmátia, Horvátország és Slavónia bánja.
gróf György Erdödy de Monyorókerék, királyi pincemester. Ferenc Kéry de Ipolykér, fő-lovászmester.
Kristóf Erdődi de Monyorókerék, fő-asztalnok. gróf Márk Czobor de Czoborszentmihály, fő-ajtónálló.
gróf Miklós de Pálffy de Erdőd, fő-szállásmester, gróf Ferenc Batthány, Németújvár ura, fő-pincemester.
gróf Mihály Eszterházy de Galántha, az országgyűlés elnöke. gróf Miklós Pálffy de Erdőd, Pozsony grófja.
Továbbá a Mi Királyi Kúriánk hivatalnokai Magyarországon. A Mi Királyságunk vármegyei követei, - jövevények, - tisztségviselők, -beosztottak
LEOPOLDUS s.k.
Ladislaus Mattyasovszky nyitrai püspök s.k. Paulus Mednyánszky s.k
Az Úrnak Ezerhatszázkilencvenhetedik esztendejében március ötödik napján Pápa városban nemes Veszprém vármegye gyűlésében. Jelenlévők Őfelsége Lipót által kiadott nemeslevelet kihirdették ünnepélyesen és nyilvánosságra hozták. Senkitől ellentmondásban nem részesítvén általam kiállítatott.
Dániel Tholnay, Veszprém vármegye jegyzője s.k.
(záradék és még 10 aláírás az 1793. VI. 15-i másolaton)
A nemeslevélből kitűnik, hogy a XVII. században még milyen korlátlan hatalom volt a király és az őt kiszolgáló nemesek, földbirtokosok kezében. Voltak akik a hatalommal visszaéltek és ott a köznép élete alig különbözött a rabszolgaságtól. Nemcsak kizsákmányolták, hanem emberségében is meggyalázták őket. Idegeneket telepítettek a magyarság közzé, akik lenézték a magyarokat, magukat különbnek tartották és szinte bezárkóztak a falvaikban. Erre még az én életemben is volt példa. Soroksár és Vecsés német (sváb) lakossága csak az „átkosban" nyílt meg a magyarok felé, mert az egymás közötti házasságokból degenerált utódok születtek.
Amikor a köznépből kiemelkedett egyén nemességet szerzett, - Ő még
nem, de későbbi utóda látva a vér-rokonság nyomorult életét, a nemesek vi
selkedését, - megundorodott társaitól. Aki komolyan vette a Bibliát, a
Krisztusi szeretet tanításait és emberszámban vette a jobbágyait, előbb-utóbb
szembe került a társaival. Így járt Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc, az
1848. év fíatal magyar nemesei, - akik átérezték a nép nyomorúságát és fellá-
zadtak az elnyomók ellen. Boné István is csatlakozott a Rákóczi szabadság- harchoz, - annak bukása után évekig bujdosott és csak az amnesztia után tért haza családjához. Utódai a nemeslevél mellett a lánc-ingét, kardját erek-lyeként őrizték. A háborúban, vagy Rákosiék idején mindegyik eltűnt.