HÁROM HONFOGLALÁS ELMÉLETE
A tiszai Magyarság őstörténetéből
Theopanes görög történész feljegyzése szerint, a kelet-európai hunok két hordára szakadtak, mert Gorda hun királyt féltestvére, Móger megölte. Az összetűzés oka, a keresztény hitre tért Gorda erőszakos térítése volt. Gorda népének keresztény hitű része a Duna deltánál, Hunnivár központtal élő hunokhoz, a nagyobb része pedig az Azovi tengertől keletre élő magyar nyelvű népet uraló uturgurokhoz csatlakozott. Móger népcsoportja, a Volga torkolatához vonult, ahol később a Bolgár kuturgur törzs uralma alá került. Itt éltek Bóné utódai is. Ez a két népcsoport, – és így a magyarság két része is – örök ellensége volt egymásnak. Évtizedeken át folytatott háborúskodásuknak, az Avarok hódítása vetett véget. Móger hazáját az arab utazók „Nagy-Madzsarnak, a Gordák hazáját „Kis- Madzsarnak” nevezték. Mindkettőt a mongolok, Batu kán hordái pusztították el.
A kuturgurok, (máshol kutrigurok) Zaberger vezetésével 670 körül, a Kárpát medencei Avar birodalomhoz csatlakoztak. A magyar réteg Flórus király uralkodása alatt, a Tisza felső szakaszán, a határ védelmét biztosította, a Bolgár csoport vezetésével. Ebben az időben telepedtek le, a magyar nyelvet beszélő székely (sekil) törzs tagjai az erdélyi avasok keleti oldalán. Ők voltak a sasoknak nevezett népréteg, mely szembeszállt és akadályozta Álmos, Kárpát-medencébe való bevonulását. Ebben az időkben készült „Csigla-mezőn” a „Csörsz-árka” stb. védelmi vonal, aminek nyomai ma is láthatók.
Az avar birodalom összeomlását, Nagy Károly a frank uralkodó kihasználta. Megtámadta, és elfoglalta Pannóniát – a mai Dunántúlt. Fia - Pipin – megszerezte az Avarok kincseit és hat társzekérrel szállította el.
Nagy-Károlynak anyja - Berta - révén talán ez jogos öröksége volt ?
A itt élő népesség meghódítása után alakult ki a Nagy-Morva birodalom. Az avar-magyarok – (más néven a késői-Avarok) - Flórus király népének utó-
Dai, - nem tűntek el a szláv nyelvű birodalomba. 744-ben csatlakoztak Akend
és Bóné kapitányok magyarjaihoz és bele olvadva érték meg Árpád magyarjainak érkezését.
GYULA, a balkáni bolgárvezér honfoglalása
P. Gegő Elek: A moldvai magyar telepekről - című könyv (139 oldal.)
"Gyula hason nevű vezértől alapított város volt akkor, midőn 744-ben a magyarok Schitiából Pannóniába másodikszor kijöttek és Sarmátiának ezen részében idéglen letelepedtek. Ez a vezér hallhatatlan név után vágyott, mert Pannóniában is a Tisza mellett a maga nevéről Gyula-várt építette." A fentiek P. Bandin Márk martinanopoli érsek és moldvai püspöki helyettes 1647. évben történt főpásztori látogatása után X. Incze pápához Bákóbúl 1648-dikban küldött latin nyelvű jelentéséből való.
Bulgáriában az elszlávosodott nép fellázadt az ős-bolgár, a Duló nemzetségből való kán ellen, megölték, a nevét is kitörölték a kánok névsorából.
Gyula vezér a lázadás miatt elmenekült az országból a hozzá hű bolgár, jász és magyar népcsoport egy részével. Az első letelepedési helyük a Kárpátok déli oldalán történt. Itt építették az első gyula-várat. Erdély és a Tisza-völgyének elfoglalása után a magyarság földműveléssel foglalkozó része – valószínű a Garda (Nyék) népcsoport - kint maradt az első letelepedési helyen. Ők a „Csángók” ősei.
A magyarságnak az őshaza folyóinak deltájából származó nagyobb csoportja a Felső-Tiszához, a Szamos, Túr, stb. folyók völgyeibe, és az Ecsedi-láp köré telepedett le. Ez a vidék nagyon hasonlított az őshazához. Ennek a csoportnak Bóné- és Akend kapitányok voltak a vezetői. (a „kend” megszólítás az utóbbi névből származik)
BÓNÉ kapitány
Nagy Iván: Magyar családok című könyvéből /V. kötet./
A Nábrádi család, -Fülpösi- részéhez tartozó lábjegyzetéből: „A család egyik tagja által 1784 körül tett egyszerű jegyzéke családszármaztatási modorban 744 évben Schitiából valamely BÓNÉ és AKEND kapitánytól eredezteti a családot éspedig az előbbitől a Kendieket, az utóbbitól a Nábrádiakat. A 800-900 évi nemzedékről is szól és 1000-dik évben osztozkodásról beszél, míg végre 1342 körül - így mond - Bóné magát de Fülpös nevezettel is megerősítette, mivel Szatmári Anna feleségétől öt fia maradtak. E jegyzék Bónétól adja a családfát is, melyet itt közölvén vajon az eredeztetéssel hasonló hitelességi hiányban szenved-e, nem állíthatom. Minden esetre rajta az esztendők hiánya érdekességét tetemesen csökkenti. Növeli a gyanút az is, hogy az 1342-ben élt Bónénak fiai I.Ulászló alatt 1339-1444, tehát száz év múlva iratnak élőnek."
Az idézet utolsó szakaszában Nagy Iván kételkedik a származási adatok hitelességében. A kétkedése alaptalan, mert ő azt a családfát látta, amiből Bóné Lőrinc, János fiának utódai kimaradtak. Ők a Fylpessy családnevet vették fel.
Ám 1444-ben a várnai csatában meghalt Fylpessy János két fia visszavette a Bóné családnevet.
Lőrinc utódainak egy része a családnevének nem a bónét, hanem birtokának nevét választotta. Ezért a Fülpös, Fylpessy, Domahidi, Fülpösdaróci, Nábrádi, stb. családok valamennyien Bóné kapitánytól származnak. A várnai csatában elesett János nevű dédunoka családi neve Fylpessy volt. Halála után özvegye birtokvitába keveredett a rokonsággal, ezért János és Pál nevű fiaival együtt visszavette a Bóné nevet.
Jánostól származnak a Földes községben élő Bóné családok és a kuruc kor egyik hőse, a bihardiószegi Bóné András, lovas ezredes-kapitány.
Pál utódai közül többen Erdélyben lettek földbirtokosok.
Nagy Iván könyvéből idézett Nábrádi család irattárát, a tőlük származó Botka család őrizte. Az iratok az első világháború idején eltűntek. A róluk készült és máshol őrzött másolatok, a második világháborúban semmisültek meg. A 744-ben élt Bóné kapitány létezését már csak Nagy Iván könyve igazolja.
Ezzel a témával azért foglalkoztam részletesebben, hogy hitelessé és elfogadhatóvá tegyem azt, hogy 744-ben Bóné kapitány valóban élt, és nemzetségünk egyik ősapja volt.
Feljegyzés a Nábrádi család irattáráról
A Nábrádi család levéltárát rongált állapotban, középkori oklevelekkel a Botka család Szatmár megyei, nábrádi levéltárában őrizték, de 1945-ben már nem voltak meg, elvesztek. A levéltár anyagáról 1945 előtt jegyzéket készített Móricz Béla. A jegyzéknek, a háború alatt a többi iratokkal együtt nyoma veszett.
Az ebben szereplő családfa dióhéjban:
Bóné de Fülpös (Lőrinc) (1342 körül)-nek 5 fia volt, ezek közül
János (1400) táján élt, született négy fia közül:
Ferenc- tőle származtatjuk a Fülpösdaróci Bóné családokat.
Akend kapitány
A 744. évben a balkáni Bulgáriában a szlávok (Antonok) létszáma
túlsúlyban jutott és fellázadtak az ős-bolgár vezetők, a Dulo nemzetség ellen és a belharcok után Gyula vezetésével, a Dulo nemzetség több tagja, köztük Akend nemzetségével és Bóné kapitány magyarjaival együtt a mai Erdélybe és a Tisza völgyébe menekültek. A magyar csoport a Felső-Tiszához, az Ecsedi láp köré települt. Később Akend a bolgár népcsoporthoz, Gyulához csatlakozott, de nemzetségének egy része itt maradt. Az utódaik a Kendi, Kölcsei, Kazinczi, stb. családneveket választva beolvadtak a magyarságba.
Feltételezés, hogy Akend magyar anyától származott és apja volt Kend, akit a lázadók megöltek és az ő nevét vésték ki a sziklafalból, az ős-bolgár kánok névsorából.
A magyarok közt a tisztelet jele volt, ha valakit „kend”-nek szólítottak.
A magyarság a Kárpát-medencébe tehát három csoportban, - három időpontban érkezett. Nem értem, hogy Dr. László Gyula professzor nem tartotta jelentősnek a felső-Tiszai magyarság 744. évi érkezését, - mert véleményem szerint nem kettő, hanem
„három honfoglalás” történt.
A Tisza alsó szakaszán élő Nyék (Garda) törzs, a kalandozások idején részt vett az itáliai törzsek egymás elleni harcában. Egy csoportja ott maradt a mai Garda tó körzetében, - egy másik csoport a Balatonnál telepedett le. Ők nevezték el a Balatonban élő egyik halfajtát gardának.